NŐI ÁLLÁSPONT

BEVEZETŐ
Összeegyeztetni a munkát a magánélettel? Helytállni nőként egy férfias szakmában? Önálló vállalkozást indítani akár gyermek mellett? Anyaként szembenézni a GYES utáni nehézségekkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetünk ezúttal a Család és KarrierPONThoz kötődő nőkkel. Interjúk tehát velünk/rólunk szerdánként.

 

Július 23.

női állásPONT
🔺 Rónai Györgyi beszélgetőtársa Juhász Zsófia család- és párterapeuta

🔺 Mit csinálsz pontosan család-és párterapeutaként?
A családterapeuta a szűk, együtt élő családot fogadja, akik valamilyen nehézséggel fordulnak hozzánk. Ez leggyakrabban a gyerek testi vagy lelki tünete. A terápia során először a család működését térképezzük fel, illetve hogy a tünet milyen szerepet tölt be náluk, miért van rá szükségük. Ezután a változtatás irányát jelöljük ki, hogy a tünet elveszítse a funkcióját és egy biztonságosabban kötődő családi légkör alakuljon ki.
Családokkal nem egyedül foglalkozom, hanem egy koterapeutával, mert egy négy tagú család már annyiféle viszonylatot tartalmaz, amit egyedül nehéz detektálni, érzelmileg és figyelemmel is megtartani. Fontos, hogy mindenki felé lojális vagyok, mindenki egyformán fontos

Ha jól tudom jelenleg inkább párterápiákat tartasz?
Igen, erre speciálizálódtam, mert azt tapasztalom, hogy a legtöbb családban a szülők kötődési nehézségeiből indul ki az egyes családtagok viselkedési problémája, egyéb tünetei. A szülők párkapcsolatát áthatja a saját születési családjuk összes mintája, szinte kész „szövegkönyveket” kapnak. Meg kell találni, hogy hol kell ezeket „átírni” ahhoz, hogy kényelmes legyen a szerep. Az egész rendszert kell vizsgáljuk, mert minden kihat a család tagjaira.

🔺 A nőiségedet becsatornázod a munkádba?
A családokkal, párokkal való munkában nőként, az anyai princípiumot képviselem. Szerencsés, ha férfi koterapeutával lehet együtt dolgozni, mert rendkívüli lehetőség, hogy mindkét ősképet be tudják hozni a terápiába (anya-apa, férfi-nő) és modellálni tudják a párok jó működését. Természetesen a férfiakkal ugyanolyan lojális vagyok, mint a párjukkal, hiszen enélkül a párterápia nem lehetne hatékony.

🔺 Mi késztetett a pályamódosításra?
Bár nem volt egyszerű időszak, de szívesen emlékszem vissza rá. 13 évig egy könyvkiadással foglalkozó kis kft-ben voltam alkalmazott, majd innen mentem gyesre. A két gyermekemmel öt évet voltam otthon egyhuzamban. Pályakezdőként telemarketinggel foglalkoztam, majd a partnerekkel, vevőkkel tárgyaltam telefonon. Mire visszamentem már megváltozott a cég profilja, és kommunikációs, marketing területen kaptam helyet. Ekkor kezdődött a két évig tartó önismereti munkám pszichoanalízisben, Budapesten.

🔺 A gyerekek születése késztetett erre?
Igen, ez beindította bennem azt a szunnyadó szülői programot, ami mindenkiben meg van, illetve az anyai szerep a párkapcsolatban is változást hozott. Szerettem volna, ha a gyerekek olyan mintát látnának a szüleiktől, amiből a saját életükben meg tudják tapasztalni minél nagyobb mennyiségben az örömöt. A terápia során észrevettem, hogy a félelmeim oldódtak és egyre inkább meg tudtam élni a nyugalmat.

🔺 Hogy lettél végül magad is terapeuta?
A gimnázium elvégzése után pszichológia szakra adtam be a jelentkezésemet, de erről az útról akkor még letértem. Végül történelem tanári diplomát szereztem, elkezdetem dolgozni, de mindig is éreztem, hogy lenne egy utam, ami felé még nem indultam el. A családalapítás és az önismereti munka után jelentkeztem a család- és párterápiás szakképzésre posztgraduálisan.
Három évig tartott a képzés, ami alatt kezdtem elhinni, hogy megvalósítom azt az álmomat, miszerint aktív szerepet vállalok a mások életében való változás elérésében. Küldetésemnek érzem, hogy minél többen megtudják, hogy a felnőtt kötődés lehet biztonságos is. Lehet változtatni akkor is, ha nem harmonikus családból érkezik valaki, mert ez tanulható dolog.

🔺 És hogy kezdted el marketingelni a „Juhász Zsófia terapeuta csomagot”?
Én a kezdetektől a magánrendelőmben dolgoztam és elég hamar jöttek a kliensek mások ajánlása alapján. Ezt eleinte mélyvíznek éreztem, mert a legtöbb családterapeuta intézményben kezdi a pályafutását. Már elmúltam harminc, amikor a vállalkozásomat elindítottam. Azt gondolom, ekkorra váltam teljesen önálló, független identitássá. Azt vallom, hogy a hagyományos értékrend stabilizáló funkcióval bír a családok életében. Nálunk sokáig a párom volt a családfenntartó, én pedig azért dolgoztam részidőben, hogy az otthoni dolgokra legyen energiám és még akár énidőm is maradjon. Féltem attól, hogy a vállalkozói létem felborítja a közöttünk lévő egyensúlyt. Végül „lemeccseltük” és kialakult közöttünk az új, érett egyensúly. Mindketten terapeuták lettünk. A közöttünk lévő partnerség egyik utolsó ecsetvonása volt, hogy én is azzá váltam.

🔺 Hogy tudod összeegyeztetni a munkát, a tanulást a gyerekekkel?
Amikor tanultam minden hónapban egy egész hétvégét Debrecenben töltöttem. Ennek egy nagyon pozitív kicsengése volt, mert ez volt az első olyan lehetőség, hogy apa kettő kis óvodással ilyen intenzíven, rendszeresen volt egyedül. Ebben volt egy tudatosság a részéről, örömmel vállalta, hogy együtt legyen a gyerekekkel, mert a saját szülői kompetenciái tovább tudtak fejlődni és még közelebb kerülhetett hozzájuk. Korábban többnyire a nagyszülők segítségével oldottuk meg a rövidebb távollétket. Édesanyám egy olyan bázis, akire mindig úgy hagyhattam őket, mintha velem lennének.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, ülés és állás

Július 15.

női állásPONT
🔺 Rónai Györgyi beszélgetőtársa dr.Vágási Boglárka kreatív családi mediátor, a Játszóház másképp vállalkozás vezetője

🔺 Hogy indult a Játszóház másképp ötlete? Mit takar ez pontosan?
A jogi egyetem elvégzése után a közigazgatásban helyezkedtem el, majd jött a családalapítás. Amikor a gyerekek a pocakban voltak én mindig tanultam valamit. Másoddiplomaként általános és igazságügyi mediátor képesítést szereztem, majd elvégeztem további két képzést, ami által családi mediátor lettem. A mediáció mindig a szívügyem volt, de a gyerekek mellett nem volt rá lehetőségem, hogy kibontakozzak. A harmadik gyerkőcöm születése után éreztem, hogy már nem leszek képes teljes állásban dolgozni, hiszen olyan jó velük lenni és látni a fejlődésüket. Így indítottam el már a GYES alatt a vállalkozásomat. Az ötlet talán onnan ered, hogy amikor a gyerekeimet meghívták szülinapokra, én nagyon féltettem őket az ugrálós játszóházakban, a „kütyüzős-játékgépezős” időtöltésnek pedig nem vagyok híve. Szerintem egy gyermek születésnapja igazi örömünnep, aminek maradandónak, emlékezetesnek kellene lennie. Így indult a Játszóház másképp, ahol különleges, személyre szabott élmény születésnapokat rendezünk gyerekeknek 3 éves kortól egészen ifjú felnőtt korig.

🔺 Ezek szerint már segítséged is van ebben a vállalkozásban?
Igen, az édesanyám az én legfőbb segítőm. Az alapanyagok előkészítéséhez rengeteg munkaóra szükséges és a foglalkozásokra is gyakran együtt megyünk. Olyan technikákat tanítunk, amiket később otthon is tudnak alkalmazni, illetve a foglalkozás alatt is születik egy produktum, amit hazavihetnek. Az a célunk, hogy a gyerekek megtapasztalják az együtt alkotás felemelő élményét. Egyik fő technikánk a gipszfigura festés, amit inkább „képzeletfigurának” szoktunk nevezni, mert mindenki keze alatt más-más alkotás születik belőle. Előzetes egyeztetés alapján házhoz is megyünk, illetve két helyszín van, amit fel tudok ajánlani a foglalkozásokhoz, a kreatív szülinapokhoz.

🔺 Honnan jön a kézügyességed? Már gyerekként is szerettél alkotni?
Inkább olvasó gyerek voltam. Felnőttként kezdtem el tudatosan keresni, olyan tevékenységet, ami kizökkent a mindennapokból és feltölt élményekkel, energiával.

🔺 Hogy találnak meg téged a szülők?
Még mindig nehezen. Sajnos a marketing nem tartozik az erősségeim közé. Hozzám általában azok fordulnak, akik már eleve otthon is kézműveskednek, szeretik a saját készítésű dolgokat. Az első születésnap egy ismerős családnál volt, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy vállalták és beengedtek az otthonukba. Majd elkészítettem a Facebook oldalamat, illetve egy egyszerű honlapot, amit a férjem segítségével fejlesztgetek.

🔺 Ha jól tudom két vállalkozást is vezetsz jelenleg?
Igen, a játszóház mellett kreatív családi mediációval is foglalkozom, amit a karantén alatt indítottam el. Mindig az volt a fejemben, hogy az alkotást a konfliktuskezeléssel kell valamilyen módon összekapcsolni.

🔺 Mit jelent a kreatív családi mediáció? Miben tér el a mediáció más területeitől?
A „klasszikus” mediáció során a vitában álló felek önként kérik egy – semleges, a konfliktus-kezeléshez értő – közvetítő segítségét. A mediátor irányítja a beszélgetést, amit két egyenrangú fél tárgyalásává alakít át és ideális esetben megállapodáshoz juttatja a feleket. Múltbeli ügyekkel, az igazság, a bűnös keresésével, a másik fél személyiség jegyeinek feltárásával, megváltoztatásával a mediáció nem foglalkozik. Csak az aktuális problémákra koncentrálunk és azok jövőbeli megoldása a feladat.
Jelenleg kisgyerekes anyukákkal foglalkozom, mivel az ő problémáikat ismerem a legjobban. A mediáció módszereit, eszköztárát használom, de nem a klasszikus keretek között. A cél, hogy rendszerben gondolkodva átláthatóbbakká váljanak a problémák, rendezettebbé tudjuk tenni a család életét. Fontos, hogy kerülni kell a másik hibáztatását és fel kell vállalni a saját felelősségünket. Képesek vagyunk arra, hogy megváltoztassuk a belénk rögzült szokásokat, de ez nagy munkával jár. Előfordul, hogy egy gyermekkel kapcsolatos problémán (pl.: hiszti) csak az anyával dolgozom, de mivel ő a család motorja, az ő jólléte kihat a többiekre is.

🔺 A saját családodon tudatosan alkalmazod ezeket az eszközöket?
Három gyermekem van. A legnagyobb Zsolna 10 éves, Boti most kezdi az általános iskolát, Hunor pedig négyéves. Igen, valóban otthon is tudatosan használjuk a légzés-, és fantáziajátékokat. Az esti rutinunk kialakítása is hosszú folyamat volt, hiszen szem előtt tartjuk mindenki igényét. A férjemmel is igyekszünk sokat beszélgetni és megszervezni a család életét, hogy egymásra is jusson időnk.

🔺 Hogy koordinálod össze a vállalkozást, a tanulást a családdal?
Mostanában ötkor kelek. Szeretem a reggeleket, olyankor egyedül vagyok, besüt a nap, csiripelnek a madarak. Ez az énidőm. Aztán fél héttől negyed nyolcig tartom az online „Anyuidőt”, ami jelenleg egy három hetes program anyukáknak az online térben. Minden reggel összejövünk és közös meditációval, célállítással kezdjük a napot, a gyereknek ajánlok, illetve bemutatok légzőgyakorlatokat és fantáziajátékokat is. A naptáramban hetekkel előre vezetem, tervezem minden programomat, feladatomat. Ezt a tudatosságot és az időgazdálkodást Szőllősi Andinak (HR tanácsadónk) köszönhetem.

🔺 Hogy építed a vállalkozásodat?
Még szinte „mindent” én csinálok. Édesanyám készíti el a kreatív foglakozás rengeteg alapanyagát és rá tudom bízni a gyerekeket. A férjem pedig lelkileg és anyagilag támogat, hisz egy vállalkozás kezdetben a túlélésről szól. Én szinte nulla információval ugrottam bele a vállalkozói létbe, amit így utólag nem igazán tanácsolnék senkinek.
Rengeteget olvasok, folyamatosan tanulok, mégis igazi mérföldkőnek tartom, hogy rátaláltam olyan közösségekre illetve kifejezetten női közösségekre, ahol kölcsönösen segítve, támogatva egymást jutunk előrébb.
Ami számomra hasznos tanács volt, hogy „Csak vágj bele és utána jön a többi!” A görcsösen akarás valóban nem működik, azonban, ha ráállunk a saját pályánkra, akkor megtalálnak a lehetőségek.

A képen a következők lehetnek: 2 ember

Július 8.

női állásPONT
🔺 Rónai Györgyi beszélgetőtársa Konczné Darai Krisztina

🔺 Mesélj kérlek a jelenlegi élethelyzetedről, illetve hogy hol tartasz a karriered szempontjából!
Jelenleg gyeden vagyok az egyéves kisfiammal. Egyébként három gyermekem van, akik közül a legnagyobb kilenc éves. A pályám úgy kezdődött, hogy szociológia-antropológia szakon tanultam és már az egyetem alatt dolgoztam három évig call centeresként. Bár ez diákmunka volt, a végén elláttam komoly munkaügyi feladatokat is. Innen jött a HR iránti érdeklődés. Pályakezdőként lehetőséget kaptam egy munkaerő-közvetítő cégnél, ez volt az első tényleges munkahelyem. Másfél évet töltöttem itt, de Olivér, az első gyerek születése után nem tudtam visszamenni ide dolgozni. Ha nem is a nulláról kezdtem újra, de ez mindenképpen egy visszalépést jelentett számomra. Tudtam, hogy gyermekkel nehezebb lesz, mert a munkáltatók első kérdése az volt, hogy van-e gyermekem és segítségem. Nekem már akkor is az az óriási szerencsém volt, hogy négy nagyszülő állt rendelkezésünkre, hisz mindannyian nyugdíjasok voltak. Tehát egy olyan hátország volt mögöttünk, amivel nem volt kérdés számunkra, hogy belevágjunk a gyermekvállalásba. Se nekem, se a férjemnek nem kellett táppénzre mennie, ha a gyerekek betegek voltak. De persze nem támaszkodhatunk örökké rájuk.

🔺 Ekkor kezdtél el a jelenlegi munkahelyeden dolgozni?
Igen. Itt egy fiatal, velem egy idős hölgy volt a vezető, aki pártolta a családi törekvéseinket. Nagyon sokat kaptam ettől a cégtől. Óriási lendületet adott, hogy kisgyermek mellett is fontos vagyok. Igaz én is nagyon sokat tettem azért, hogy minél több feladatot bízzanak rám. Így tudtam előre lépni a ranglétrán. Itt is munkaerő-kölcsönzéssel foglalkoztam, először projektvezetőként, aztán ahogy bővült a cég plusz feladatokat kaptam. Végül az ügyvezető jobbkeze lettem, és operatív vezetőként jöttem el onnan a második gyermekem születésekor. Végig dolgoztam a terhességem alatt, csak az utolsó három hétben voltam otthon, de úgy, hogy közben folyamatosan előttem volt a telefon és a laptop. Amikor Borka fél éves lett vissza is mentem dolgozni részmunkaidőben és home office-ban.

🔺 És működött?
Számomra ez egy olyan lehetőség és kiváltság volt, amit nagyon kevesen tudnak megélni. Mivel ennyire megbecsültem ezt a helyzetet, nagyon jól működött. Általában este foglalkoztam a munkával, amikor a gyerekek elaludtak, de azért napközben is mindig volt 10 percem monitorozni a leveleimet. Kettő gyerekkel ez még teljesen jól működött

🔺 Hogy indultál el a vállalkozói szféra felé?
Tavaly márciusban a harmadik gyermekemmel a pocakomban elvégeztem egy trénerképzést Szőllősi Andinál (1st Line Consulting), akivel később is tartottuk a kapcsolatot és egy beszélgetés alkalmával felvetette, hogy szerinte nekem vállalkoznom kellene. Ez szöget ütött a fejembe, mert sok olyan gondolatom van, amit csak a magam uraként tudok megvalósítani. A munkában mindig odateszem magam, ezért ha ezt az odaadást és szorgalmat a saját vállalkozásomba fektetném, az biztos jól működne.
Három gyermeket egyébként is elég komoly feladat menedzselni (pl. majd a különórákat összelogisztikázni) és bár szívügyem a HR, de család mellett nem tehetem meg, hogy egy multiba menjek vissza dolgozni. Szóval szükség volt egy alternatívára, mert ahhoz kellőképpen ambiciózus vagyok, hogy az önmegvalósításom ne kerüljön a harmadik helyre a család és a munkahely után.
Január közepén váltottam ki az egyéni vállalkozóit, azóta segítek be Andi cégénél, ahol elsősorban a rendezvények szervezésében vállalok szerepet. Így indultam el a virtuális asszisztencia irányába.

🔺 Mit jelent ez pontosan? Más cégeknek is besegítesz?
Nyilván ez lenne a cél, hogy minél többen megismerjék a munkámat, de azt hiszem ennek inkább még csak Budapesten, illetve a Dunántúlon van nagyobb keletje. Lényegében asszisztencia kiszervezésről van szó, ahol nem alkalmazottként, hanem külső vállalkozóként látom el a munkám. Előfordul, hogy a cégvezető csak bizonyos feladatokat akar kiadni, ami nem tesz ki egy teljes munkaidőt, de kettő vagy négy órában nem talál munkaerőt. Itt jön be az én szerepem. A virtuális asszisztensek egyébként többnyire képzett szakemberek, akik akár szakosodhatnak is különböző területekre, így az elmúlt 15 éves munkatapasztalatomat én is jól tudom kamatoztatni majd ebben a szférában.
Számomra most az lesz a feladat, hogy a „Konczné brandet” kialakítsam, és minél több céggel megismertessem magam. Andi nagy segítség ebben, hisz egyfajta mentorként kapcsolatokat és ötleteket ad.

🔺 A HR-es tapasztalatod segítségedre van a vállalkozás beindításánál?
Ez önmagában nem segítség, mert a vállalkozásindítást még tanulnom kell. A családunkban mindenki alkalmazott volt, ezért nem volt példa előttem, de kiváltságos helyzetben vagyok, hisz a GYED mellett nincs veszteni valóm. Természetesen csak azért, mert én önmegvalósítás címszóval valamit szeretnék elérni, arra figyelek, hogy a családomnak ne jusson kevesebb vagy esetleg ne bukjunk túl sok pénzt. Szükség esetén nem félnék visszamenni az alkalmazotti létbe, de tény, hogy jó megtapasztalni azt, hogy a magam ura vagyok. Korábban a karantén, most pedig a nyári szünet miatt úgy gondolom, teljes erőbedobással csak szeptembertől tudok majd belekezdeni a vállalkozásomba. Azt azonban az elmúlt időszak is megmutatta számomra, hogy nem lehet csak egy lábon állni, muszáj, hogy legyen B és C verzió is a fejünkben.

🔺 Úgy tűnik fontos szerepet töltenek be az életedben a mentorok?
Ez tényleg így van. Azt gondolom, hogy mindig jó találni olyan embereket, akikre felnézhetsz. Például az előző főnököm már fiatalon létrehozott egy céget, és én sokat tanultam tőle. Ezt a tudást is fogom tudni kamatoztatni a vállalkozásom indításánál. Most pedig Andi jelent segítséget, aki ráadásul gyermekek mellett vitte végig ugyanazt. Jó lenne, ha egyszer majd én is mentora lehetnék valakinek, de tudom, hogy ez még hosszú idő. Egyelőre szeretném megtalálni az egyensúlyt a család és a munka között. Ezzel mindig is nehéz volt sakkozni, mert hol az egyik, hol a másik került előtérbe, bízom benne, hogy hamarosan a mérleg nyelve egyensúlyba fog kerülni.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, közeli
Július 1.

Női állásPONT
🔺 Rónai Györgyi beszélgetőpartnere dr.Konkoly Rita
BLS coach

🔺 Hogy magyaráznád el mit is csinál egy coach?
A coach olyan szellemi edző, aki nem tanácsokat ad, hanem a kérdések segítségével késztet gondolkodásra, nézőpontváltásra. A célja, hogy a kliens új szempontból nézzen magára, a helyzetére, a lehetőségeire, ezáltal kibillentve őt abból a körből, amibe belekerült. Segít, hogy a negatív belső monológot előre vivő gondolatokra cserélje, illetve egy-egy elakadást könnyebben tudjon kezelni.

🔺 Köztudott rólad, hogy a jogi pályát cserélted le a coach hivatásra. Mesélj erről a folyamatról!
Hogy milyen indíttatás volt a jogi pálya mögött azt nem tudnám megmondani. Viszont imádtam a Miskolci Egyetemet, a képzést. Az egyértelmű volt, hogy a diploma után ezen a területen indulok el. A szakvizsgát követően elkerültem a követeléskezelésre, ami nagyon tetszett, viszont amikor ügyintézőből csoportvezető lettem, nem a szakmai rész jelentett kihívást, hanem hogy vezetőként hogyan bánjak azokkal a kollégákkal, akik anno betanítottak és most én lettem a főnökük. Később jött egy szakmailag jobb lehetőség, de itt keveset találkoztam emberekkel. Azt éreztem, hogy ez így nem jó, változtatnom kell. Nem tetszett, hogy reggelente nincs kedvem felkelni, és csak a hétvégéket várom. Nekem kell, hogy amivel foglalkozom azt élvezzem, lelkesítsen. Nem szerettem volna, hogy ha majd családom lesz, úgy vigyem reggelente a gyereket iskolába, hogy feszült vagyok és ezt átadom neki is. Hiszek abban, hogy a viselkedésünkkel és a hozzáállásunkkal mutatunk példát.
Akkoriban találtam rá a neten egy coachra. Előtte azt sem tudtam milyen szakma ez. Utánanéztem és nagyon megtetszett. Fel sem merült bennem, hogy én menjek coachoz, hanem egyből el akartam végezni a képzést. Gondoltam az ott megszerzett tudást kamatoztathatom vezetőként, de ahogy egyre jobban beleláttam, azt vettem észre, hogy sokkal jobban megtalálom magam ebben a szakmában. Azt mondtam, ha most nem váltok akkor soha. 2017-ben a felmondásomat tudatosan időzítettem az Ultrabalaton előtti napra, amin indultam. Tudtam, hogy így a hétvégén nem lesz időm azon gondolkodni jól döntöttem-e. Fogalmam sincs honnan jött a bátorságom, hogy ezt meg merjem lépni. Az vitt előre, hogy ha a coaching nekem ennyit segített, akkor erre másnak is szüksége lehet és kell, hogy legyen rá igény.

🔺 Milyen érzés volt fiatal nőként vezető pozícióba kerülni? Nem rettentett meg a feladat?
Az elején kicsit igen, majd úgy fogtam fel, hogy ez csak egy másik munkakör. Hiszek abban, hogy az élet olyan kihívásokat dob elénk, amire készen állunk. Én úgy gondoltam, hogy nem a vezetői státuszomtól leszek valaki, hanem attól, hogy az adott szakmát jól csinálom.

🔺 Fiatal, csinos, erős nő vagy. Mernek hozzád közeledni a férfiak?
Amikor azt mondom, hogy jogász vagyok és vezető akkor sokan három lépés távolságot tartanak. Néha előfordult olyan eset, hogy eljátszottam, más szakmában dolgozom, de ezeket persze én sem vettem komolyan. Azt gondolom, hogy egy közvetlen és megközelíthető személyiség vagyok, de még nem sikerült megtalálnom azt a férfit, akivel egymást segítve együtt tudunk haladni.

🔺 Hogy indítottad el a vállalkozásodat?
Gyakorlatilag a nulláról kezdtem. Utánanéztem, hogy kell felépíteni egy vállalkozást, tanultam marketinget. Más szemlélettel kellett a dolgaimba beleállni, ami nagyon nehéz volt számomra, sőt a mai napig is az. Senki nem mondja meg mit csináljak, nincs fix munkaidőm. Eleinte lelkiismeret-furdalásom volt, hogy szeretem a munkámat, vagy hogy a nap közepén elmehetek futni, amikor más dolgozik. Sok olyan dolog van, amin a mai napig folyamatosan kell dolgoznom, pl. nyitni emberek felé, kapcsolatokat építeni.

🔺 Nehéz feladat volt a kliensköröd kialakítása?
A mai online világban ez már egyszerűbb. A közösségi oldalon először megcsináltam egy zárt csoportot, aztán magát a vállalkozói oldalamat, a honlapot, majd napi szinten posztoltam. Persze közben rengeteg háttérmunka zajlott: sokat olvastam, illetve olvasok most is, hogy szakmailag felkészült legyek, elkezdtem rendezvényekre járni, minél több embernek elmondtam mivel foglalkozom, igyekeztem nyitottabb lenni a világra. Most is folyamatosan járok tréningekre, eseményekre, új eszközöket tanulok.

🔺 A Női Erőforrással hogy kerültél kapcsolatba?
Mondhatni a szálak összeértek. Egyrészt a vállalkozásépítés során belecsöppentem egy üzleti reggelis csapatba, ahol megismerkedtem Szőllősi Andival (HR-es munkatársunk). Közben a Női Erőforrás közösségi oldalán már láttam az egyik eseményüket, amire elkezdtem járni, mert kíváncsi voltam, hogy zajlanak a programok, illetve jónak gondoltam a kapcsolatépítés szempontjából is. A csoportos coaching ötlete pedig a nővéremtől ered, aki látta egy kisgyerekes csoportban, hogy Budapesten tartanak ilyet szülőknek. Egy Andival folytatott beszélgetés alkalmával vetődött fel végül, hogy ide is be kellene hozni, hisz megvan az a célcsoport, akivel ez megvalósítható.
Ez is jól példázza, hogy ha nyitottak vagyunk, akkor jönnek a lehetőségek, csak az a kérdés, hogy mennyire tudunk azokkal élni. Fontos, hogy merjünk kapcsolódni az emberekhez, merjünk segítséget kérni.

A képen a következők lehetnek: 1 személy
X