MILYEN MOST SZÜLNI

🔴 SZÜLETÉS
Rónai Györgyi beszélgetése Renátával

Renáta immár háromgyermekes, életvidám anyuka, aki megosztotta velünk gondolatait szülésről, táplálásról, valamint az anyai kötődésről.

🔴 Mesélj nekünk a gyermekeidről, a szülésed körülményeiről!
Az első gyermekem, Patrik 2009-ben 34 hétre született, de nem volt pici baba. A második fiam 2012-ben már négy kilóval, természetes úton jött világra, a harmadik pedig végre kislány lett. A két fiúval úgy érzem könnyebb volt a szülés és a terhességem is, végig tudtam dolgozni. Akkor fiatalabb is voltam, illetve most progeszteront kellett szednem. Csak a terhesség ötödik hónapáig dolgozhattam, mert utána szigorúan feküdnöm kellett. Úgy terveztem, hogy majd simán szülök és ezt milyen jó lesz átélni, de nem így lett. A 37. héten már éreztem, hogy valami nincs rendben, mert olyan volt, mintha szülési fájdalmaim lennének, de nem utalt erre semmi. A 39. héten az ultrahang kimutatta, hogy a köldökzsinór rajta van a baba nyakán. Ezért, illetve a koronavírus miatt döntöttünk a császár mellet. A korábbiakkal ellentétben most senki nem lehetett volna mellettem a szülőszobán, amit lelkileg nehéz feldolgozni. Rossz volt egyedül lenni a fejetlenség közepette, hisz akkor költözött át a kórház a megyeibe. Nem volt elég orvos, bár az enyém bejött, de számára is minden ismeretlen volt az új helyen. Végül minden gyorsan lezajlott és rendben ment. Azt szokták mondani, hogy a harmadik gyerek hamarabb megszületik és a lányok amúgy is állandóan sietnek. Gyönyörűen szopizott, halálosan nyugodt volt, már akkor végig aludta volna az éjszakát, ha hagyom neki. A harmadik nap után besárgult, ezért azt mondták, minél többet tegyem cicire, és ezzel eléggé megszenvedtem, mivel a tejem úgy beindult az első nap után, hogy már fájdalmaim voltak. A kislány, amikor mellre tettem rögtön szopizott, viszont egy hónap után hasfájása lett az anyatejtől és nem volt széklete, ezért át kellett állni a tápszerre, amit szerencsére elsőre elfogadott. Két nappal később már mosolygós volt, jól aludt, megnyugodott.

🔴 Volt olyan momentum, amire azt mondtad, hogy na erre senki nem készített fel?
Azt hiszem, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Állandóan mosolygok, még a szülőszobán is. Könnyen alkalmazkodom, ezért nekem nem volt ilyen. Viszont azt látom, hogy sokan azért vállalják be a császárt, mert azt gondolják, hogy az könnyebb, de szerintem ez nem igaz. Az anyának nehezebben indul be a teje, és a regenerálódás is hosszabb. Nekem négy órával a műtét után azt mondták, hogy fel kell állnom és átmenni a másik szobába, pedig ekkor még nem is éreztem a lábam. Fájdalmas volt és nehéz, de tényleg igaz, hogy minél előbb mozog egy kismama és válik önellátóvá a császár után, annál hamarabb felépül.
Szóval erre nem lehet felkészülni, mert hiába mondják el, hogy milyen lesz a beöntés, a fájások, ezt meg kell élni.

🔴 Volt olyan jó tanács, ami segített Neked?
Amikor a kórházban voltam nagyon sok kismama aggodalmaskodott mellettem. Vigasztaltam őket, hogy a gyerek nem azért sír, mert ők rossz anyák, hanem mert máshogy nem tud kommunikálni. Javasoltam, hogy tegye minél többször cicire és a tej be fog indulni, vagy a mellkasára, hogy a baba érezze a szívverését, a bőrét. Ordító gyerekeket vittek a folyosón a csecsemős nővérhez, akik adták a tápszert, vagy a cukros vizet a gyermeknek. Szomorú, hogy kevés nővér jut egy osztályra, mert ha többen segítenének, akkor kevesebb nő menne úgy haza, hogy ez nekem nem megy és inkább tápszert adok a gyereknek. Azon is felnő, de nem véletlenül állította be így a természet. Azt tudom tanácsolni, hogy merjenek segítséget kérni, hisz mindenki fáradt ilyenkor és van akinél nem indulnak be egyből az anyai ösztönök. Lehet, hogy valamilyen módon nem működik, de nem szabad feladni, mert egy gyermeknek éreznie kell az anyját.
Persze érkeznek rossz, vagy elavult tanácsok is az ismerősöktől, családtagoktól. A szüleink még máshogy csinálták a dolgokat, például tehéntejet adtak nekünk hat hónap után. A gyermek tudja mi a jó neki, az anyának pedig az a legfontosabb, hogy az elején nyugalom legyen körülötte. Ezt nálunk most három gyerek és az online oktatás mellett nem igazán lehetett biztosítani.

🔴 Neked mi a jó segítség? Hogy kell jól segíteni az anyukáknak?
Nekem a legjobb segítség a gyermekeim apja. Ő az, aki mindenben részt vesz: pelenkáz, etet, fürdet, öltöztet, sétál vele. A legfontosabb a lelki támasz, amikor azt mondja: „Ülj le, igyál meg egy kávét”, vagy „Nyugi, nagyon jól csinálod, szép vagy, jó anya vagy!”.
Úgy érzem az édesanyám elvárja, hogy tökéletes szülő legyek. Amikor ő beleszól, azt kritikaként fogalmazza meg, de mi a férjemmel inkább megbeszéljük a dolgokat. Ha a gyerekekkel menni kell valahova, akkor este, mint egy logisztikai menedszer, megtervezzük a következő napunkat, pontos időbeosztást készítünk. Ha nem állt volna valaki mellettem, aki megerősít abban, hogy jól csinálom a dolgokat, akkor valószínűleg hatalmas fejetlenség lett volna körülöttem. Az a legjobb, ha mindezt a párunkkal tudjuk megbeszélni. Mi mindent megpróbálunk együtt csinálni.

🔴 Hogyan fogadták az idősebb gyermekek a kistestvért?
A testvérek óvó-féltő módon bánnak Kirával. A nyolcéves néha már úgy simogatná, hogy a bőrt is lenyúzza róla, a nagyobbik meg nézegeti, néha elkéri, hogy megfogja, de amint megmozdul, vagy hangot ad máris visszaadja, mert fél, hogy rosszul csinál valamit. Alig várja, hogy üljön, járjon, lehessen vele valamit játszani.
A középsőben van egy adag féltékenység. Ez bennem is jelen volt, amikor a húgom hároméves korában cukorbeteg lett. Úgy éreztem teljesen elvesztem az édesanyámat, mert egész nap a testvéremmel kellet foglalkoznia.
Szoktam is mondani a fiúknak, hogy legyenek tekintettel arra, hogy Kira még nem tud megcsinálni dolgokat, ezért inkább segítsenek, hogy minél többet tudjak velük is foglalkozni. Amikor fürdenek, leülök hozzájuk és beszélgetünk. Okulva a saját példámból, próbálok odafigyelni a kis lelki világukra. Hogy ez mennyire sikerül majd az élet visszaigazolja.

A képen a következők lehetnek: 2 ember, alvó emberek, ülő emberek, baba és közeli

🔴 SZÜLETÉS
Rónai Györgyi beszélgetése Ivettel

Ivettnek májusban született meg második kisfia. Beszélgetésünkben kitért a korlátozó intézkedések okozta nehézségekre, a gyermekágyi időszakra és a női szerepek megélésére is.

🔴 Már van egy másfél éves kisfiatok. Nem nagy a korkülönbség a két gyermek között.
Igen, ezt így is szerettük volna. Már amúgy is benne vagyunk az éjszakázásban, pelenkázásban, ez most még annyira természetes, hisz ebben élünk. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz, mint ha már megyünk ki ebből az időszakból és újra visszalendülök a munka világába. Talán a gyerekek szempontjából is jobb, mert több negatív példát is láttam a nagyobb korkülönbségre, illetve így könnyebben összeszoknak, és a nagynak sem lesz olyan emléke, hogy ő egyedül volt. A féltékenység sem olyan nagy mértékű.

🔴 Hogy zajlott a várandósságod, és a szülésed?
A mostani terhességem alatt nem tudtam annyit pihenni, mert a nagyobbal sokat kellet foglalkozni, aki elvitte az energiákat, illetve a vírusos időszakot elég nehezen éltem meg. Amikor én szültem már jöttek az enyhítések, az országban egyre több kórházban megengedték az apás szülést is, itt viszont még erre nem adtak lehetőséget. Ez eléggé fájó pont volt számomra, mert azt gondolom, hogy ez az alapvető joga az embernek. Próbáltam mindent bevetni, jeleztem, hogy a férjem kész alávetni magát a vírusvizsgálatnak, beöltözik védőfelszerelésbe, de így sem engedték. Ezt zokon vettem, mert nem minden nap születik az embernek gyereke és így a párom kimaradt fontos dolgokból, holott az első szülésemnél mindenben részt vett, ő vágta el a köldökzsinórt. Szülés közben pedig azon stresszeltem magam, hogyan fog a családom egyáltalán értesülni arról, hogy megszültem. Ott volt a telefon a kezemben és egy darabig írogattam mi történik, de persze volt az a pont, amikor már nem tudtam magamról és nem ez volt a fő feladatom, hanem hogy a szülésre koncentráljak, és hogy bírjam a fájdalmakat.
2-3 órával később értesült a család, hogy megszületett a gyermek. Mindenki halálra izgulta magát. A férjemnek is nagy érvágás volt, hogy nincs emléke a második gyermek születéséről. Nyilván én is homályosan emlékszem a részletekre, mert az ember ilyenkor nincs teljesen tudatánál. Az első gyermekünk születése hatalmas élmény volt mindkettőnk számára, ami még a kapcsolatunkat is megerősítette. Most a férjem csak akkor látta először a gyermekünket, amikor kiengedtek minket a kórházból, ami nagyon megható jelenet volt. De a kimarad pillanatokat senki nem tudja visszaadni nekünk.
A látogatási tilalom is rosszul érintett, mert nagyon hiányzott a másfél éves kisfiam, valamint a szüleim is, akik az első szülésnél már magzatmázasan láthatták a babát. Rájuk tudom, hogy mindig mindenben számíthatok, rengeteget segítettek a várandósságom alatt, valamint a szülést követően is, így nehezen viseltem, hogy csak felcímkézett csomagot küldhettek a személyes találkozás helyett.
Most már próbálom elengedni ezt a dolgot és arra koncentrálni, hogy itthon vagyunk, a férjem is ki tudja mindenből venni a részét, de nehéz volt ez lelkileg, ami a gyógyulást és a regenerálódást is befolyásolta. Sokkal lassabban épülök fel most a szülésből, pedig ez rövidebb idő alatt zajlott le, és semmivel sem volt nehezebb a korábbinál. Mindkettő természetes szülés volt, de indítani kellett, mert zöld volt a magzatvíz. Aznap korán elindultam NST-re és el sem búcsúztam a családtól, mert még aludtak, de engem már bent tartottak a kórházban, így nem is láthattuk egymást. Még egy ölelést, egy biztató szót sem kaphattam, amire nagy szükségem lett volna.
Hiába volt összességében jó szülésem, jó szakemberekkel, a korlátozó intézkedéseket és a kórházváltást akkor is nagy nehézségként éltem meg. A másik kórházban a körülmények, a hangulat, a szemléletmód, valamint a babákhoz és a kismamákhoz való hozzáállás is sokkal családiasabb volt.

🔴 Megfogadod a kívülről jövő „jótanácsokat” a gyermeknevelésben? Milyen tényezők befolyásolnak?
Az első gyermekemnél rengeteg szakkönyvet elolvastam, mindennek utánanéztem, de ezeket a gyakorlat nagyon sokszor felülírta. A másodiknál már jobban élvezem, hogy ösztönösebben csinálom a dolgokat, nem görcsölök rá annyira, nem adok mindenkinek a véleményére. Ettől függetlenül hogyha felmerül egy probléma szívesen elolvasom a fórumokat, a szakirodalmat, aztán meglátom, mert minden gyerek más és szerintem nem lehet sémákat alkalmazni. Igyekszem minél több dolgot kipróbálni és kitapasztalni, hogy mi az, ami a babának és nekem is jó. Próbálom az arany középutat megtalálni, kialakítani a saját világunkat.

🔴 Milyen most a gyermekágyas időszak? Van segítséged?
A kicsi teljesen más vérmérséklet, sokkal nyugodtabb baba, mint az első volt, ezért könnyebb dolgom van. Az apukájuk sokat segít, nélküle nem is menne, mindenből teljes mértékben kiveszi a részét. Három hétig volt velünk, de mindketten örülnénk, ha mint ahogy azt néhány külföldi példa mutatja, hosszabb ideig is itthon lehetnének az apukák. Izgul, hogy fogunk boldogulni, de szerencsére van nagyszülői segítség is. Az első héten a nagyobb felváltva volt náluk, illetve ebédet hoztak nekünk. Ez nagy segítség volt, mert az elején elég fáradt és gyenge voltam és jó volt, hogy csak egy gyerekre kell fókuszálni. Sok szervezést igényel ez a család részéről, de jól együtt tudunk működni.

🔴 Törekszetek egy napirend kialakítására?
Nem mindig sikerül, de törekszünk rá. A kicsinél vannak növekedési ugrások, így amikor már úgy tűnik, hogy kialakulna valami, akkor biztos, hogy változás következik. Egyébként szerintem a gyerekek és a család szempontjából is fontos egyfajta állandóság, mert én azután tudtam kimozdulni, amikor már volt egy körülbelüli napirendünk. Az igény szerinti szopizás mellől például erre nem volt lehetőségem. Szerintem egy anyukának is szüksége van arra, hogy egy kicsit kimozduljon, a gyerekei is egy felfrissültebb anyukát kapjanak. Itt persze nem feltétlenül egy wellness hétvégére gondolok, hanem csak mondjuk eljutni megvenni egy szép ruhát, fodrászhoz menni, hogy nőnek is érezhessük magunkat, ne „csak” anyának. Ezután olyan feltöltődve megyek vissza a gyerekeimhez és érzem, hogy mennyire hiányoztak. Ha a nagyszülők besegítenek időnként a férjemmel kettesben is csinálunk programot, de mi annyira szeretünk családként együtt lenni, kirándulni, hogy erre kevesebb időt fordítunk.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és közeli

SZÜLETÉS
🔴 Rónai Györgyi beszélgetése Bernadettel

Bernadett családjáról, nevelési elvekről, Bencéről és ahogy ők mondják „viharban született” Zentéről mesél nekünk, aki épp a korlátozó intézkedések bevezetése és a járványkórház kialakítása idején jött a világra.

🔴 Mesélj kérlek a szülésed körülményeiről!
Zente március 16-án, hétfőn született. Ez volt az a nap, amikor a gyerekek először nem mentek iskolába a vírus miatt. Akkor már felkészültem rá, és úgy gondolom el is fogadtam, hogy a férjem lelki támasza nélkül kell végig csinálnom az egész folyamatot, pedig az első szülésemnél sokat segített a jelenléte. Ami nehezebb volt számomra, az a tudat, hogy látogatókat sem lehet majd fogadni, illetve hogy a nagyobb gyermekem nélkül fogom tölteni az estéket, amire ez idáig nem volt példa.
Egyébként az első szülésem egy hatalmas katarzis élmény volt, ezért ismét erre készültem, de most meg kellett indítani a szülést, és ettől az ismeretlen folyamattól először megrémültem. Megmaradt bennem a szülésznőnek az akkori mondata, hogy higgyem el én még nyugodt körülmények között tudok szülni, mert még nincs felfordulás a kórházban. Nekünk például még volt lehetőség babafotózásra, de a következő naptól már azt sem lehetett. Szerdai napon olvastam a hírekben, hogy a járványkórház a szülészet helyén fog kialakulni. Mi csak azt érzékeltük, hogy egyre ritkábban jönnek be hozzánk, pakolják a dobozokat. Akkor még változó volt, hogy az egészségügyi dolgozók mennyire óvatosak, viselnek-e maszkot, illetve kesztyűt, de az látható volt, hogy egyre feszültebbek. Olyan is volt, aki majdnem elsírta magát. Rám ez gyakorolt lelkileg nagy hatást, mert a munkámból kifolyólag (a szociális szférában dolgozik) is hajlamos vagyok jobban átérezni az emberek érzésit. Kötelességből mindenki végezte a feladatát, de kétségbeesés és fájdalom volt a szemükben. Pénteken szóltak, hogy költöztetik az egész kórházat és saját felelősségére mindenkit hazaengednek. Én is emellett döntöttem, de még napokig azon gondolkoztam, hogy mennyire nehéz helyzet volt ez minden szülő nő és ott dolgozó életében. Csodáltam őket, milyen jól viselték a megpróbáltatásokat.

🔴 Neked mennyire sikerült megélned a „szülés csodáját” ebben a helyzetben?
Igyekszem mindig jól megélni a helyzeteket, így nekem másodlagos volt, hogy mi történik körülöttünk. Az volt a fontos, hogy az orvos, a szülésznő is ott tudott lenni, Zente egészséges, és velünk minden rendben. Amikor hazajöttünk kizártunk mindenkit az életünkből, nem jöttek látogatók, viszont így segítségünk sem volt. A férjem még korábban megígérte, hogy egy hónapot itthon lesz, amit a vírus el is intézett. Mi pozitívan éltük meg egymás társaságát, sokban nem változott az életünk a tervezetthez képest. A nagyszülőket féltettük és nagyon nehéz volt nekik is, hogy csak hat hét után látták először személyesen az unokájukat, akkor is külső helyszínen találkoztunk a családdal és egymástól másfél méterre álltunk egy nagy körben. A digitális eszközöktől eddig igyekeztünk távoltartani a gyerekeket, viszont most a video chat használata mindennapos lett a kapcsolattartásban. De már megbeszéltük, hogy ez tarthatatlan és csinálunk egy nagy kerti partit, amin összegyűlhet a család.

🔴 A nagyobb gyermeketek hogy fogadta a kistestvér érkezését?
Dédelgeti, szeretgeti, „kiképezi az életre”. Öltözteti és pelenkázza is. Még nincs féltékenység, amihez szerintem az is hozzájárul, hogy látja a mindennapokat, hiszen nem viszem el oviba.
A vírus miatt viszont kialakult benne egyfajta félelem, szorongás. Ha meghallja Győrfi Pál hangját, kéri, hogy kapcsoljam ki. Azóta került be a szótárába a halál fogalma is, amivel foglalkoznunk kell. Átbeszéljük vele, illetve a feltett kérdésekre igyekszünk úgy válaszolni, hogy ne legyen számára elrettentő, de mégis választ kapjon.

🔴 Érzel változást két gyermekes anyaként? Milyen elveket képviselsz a nevelésben?
Gyermektelen korszakomban a maximalizmus jellemzett, amiből az első gyermekem születésekor nem akartam lejjebb adni, aztán megtanultam, hogy le kell lassulnom, ahogy ő szedi a kis lábacskáit az a mi ritmusunk. A mostani egy újabb kihívás számomra. Az a legnehezebb, hogy szeretnék kettéválni amikor egyszerre van szükségük rám, de nem tudok. Számomra mindig az a fontos, hogy mit tapasztalok az ő viselkedés ükön. Ha kiegyensúlyozottak, akkor tudom, hogy jól funkcionálunk családként.
Bencével mindent megbeszélek, ő bevonható a folyamatokba. A kicsi még hordozókendőben van rajtam és így játszunk, főzünk, takarítunk a naggyal. Az az elsődleges, hogy mindketten nyugodtak legyenek, mert akkor én is az vagyok.
Most nehezebben épültem fel fizikailag, de úgy gondolom, hogy már megtaláltam a kétgyerekes énemet.

🔴 Említetted, hogy az első szülésed szinte katartikus érzés volt. Kifejtenéd ezt bővebben?
Úgy éltem meg, mintha vörös szőnyeget terítettek volna a lábam elé, és annyi pozitív megerősítést és dicséretet kaptam, hogy szinte szárnyra keltem. A terhesség 30. hetéig az volt az elképzelésem, hogy kipróbálom milyen a szülés fájdalomcsillapítás nélkül, de a szülésfelkészítés során elbizonytalanítottak, így végül az epidurális érzéstelenítés mellett döntöttem. Amikor bementem rendszertelen fájdalmakkal a kórházba még hosszú vajúdásra számítottam, de aztán minden nagyon gyorsan történt. Az epidurálisra már nem is volt idő, ezért csak két dolgot kérdeztem, hogy fog-e jobban fájni és hogy van-e olyan része az ágynak, ami törékeny. Egy igen és egy nem válasz után már tudtam, hogy nincs megállás. A szervezetemben lévő hormonoktól olyan lelkiállapotba kerültem, ami fantasztikus volt, még sohasem voltam ennyire „belül” önmagamban. Azóta határozottan vallom, hogy magas a fájdalomküszöböm. A nehéz pillanatokban ehhez a szülésélményhez nyúlok vissza, mert ha erre ilyen módon képes voltam, akkor bármilyen kihívás teljesítéséhez lesz elég erőm.

A képen a következők lehetnek: 3 ember, gyermek, túra/szabadtéri és közeli

SZÜLETÉS
🔴 Rónai Györgyi beszélgetése Petrával

Petra első gyermekét október elejére várja. Megosztotta velünk a várandósság eddigi élményeit, valamint tapasztalatait a terhesgondozást illetően.

🔴 Mesélj kérlek a terhességedről!
Ez az első terhességem. Már készültünk a férjemmel a gyermekvállalásra, egy gyógynövényes tisztítókúrát is tartottunk, de bizonyos vizsgálati értékeim alapján arra következtettünk, hogy nem fogok könnyen teherbe esni. Azonban szerencsére már egy hónap után sikerült. Most vagyok a 21.hétben, a 12 hetes ultrahangon pedig az is kiderült, hogy kisfiunk lesz. Nagyon jól viselem a várandósságot, nincsenek rosszulléteim. Kívánós viszont szoktam lenni már-már extrém módon, legutóbb például fogmosás közben kívántam meg a sárgadinnyét.

🔴 Hogy élted/éled meg a járvány okozta helyzetet?
12 hetes voltam, amikor kirobbant ez az egész. Az orvosom a Semmelweisben van, így abban a kórházban szerettem volna szülni. Fontos volt az is, hogy a férjem anyukája ott dolgozik, így egy ismerős arc megnyugtató lett volna számomra. Pont erre az időszakra estek fontos laborvizsgálataim, amiket a kórház költözése miatt nem tudtak biztosítani, ezért magán úton kellett ezeket intéznem. A helyzet azóta már rendeződött, az esedékes vizsgálatra a Megyei Kórházba kaptam beutalót, amit el is végeztek. Szakrendelésekre, a genetikai ultrahangra és a terhesgondozásra magán úton járok. Korábban is ezt terveztük a kialakult helyzettől függetlenül, mert úgy gondoltuk így gördülékenyebben tudnak haladni a dolgok. A védőnőmmel kicsit nehézkesebb volt. Nagyon segítőkész, de eddig leginkább telefonon tartottuk a kapcsolatot, a vírus kirobbanása óta kétszer voltam nála személyesen.

🔴 A magánrendeléseken komoly óvintézkedéseket tapasztaltatok?
Nagyon. A váróteremben egyszerre csak két paciens tartózkodhatott és mindenki tartotta a 1,5-2 m távolságot. Ami nagy fájdalom számunkra, hogy a férjem még egyik ultrahangon sem lehetett velem, mert kísérők nem mehetnek be a rendelésre. A jövő héten esedékes vizsgálatnál már lehetséges, hogy ebben is lesz változás.

🔴 Apás szülést terveztek?
Én örülnék neki, de a férjemre bízom ezt a döntést. Egyébként úgy hallottam, hogy most már engedélyezik a kísérőt a szülésnél, a látogatás rendjéről viszont még nincs információm.

🔴 Lelkileg hogy éled meg ezt az időszakot?
Az elején, amikor még nem érkeztek információk arról, hogy a vírus hogy hat a kismamákra jobban aggódtam, de akkor sem estem pánikba. Egyre inkább azt olvasom, hogy nem vagyok nagyobb veszélynek kitéve, mint mondjuk egy velem egyidős, de nem várandós nő. Eddig nem igazán mertem kimozdulni csak a vizsgálatokra, és a férjem is nagyon féltett. Most már jobban el merünk menni sétálni, kirándulni a családtagokkal, de még továbbra is betartjuk az óvintézkedéseket. A kutyánkkal a napi félórás sétát én szoktam megtenni, hogy levegőn legyek.

🔴 Hogy készülsz az első szülésedre?
A baráti körömből jelenleg többen is várandósok, illetve ketten már meg is szültek, így a tapasztalatokat meg tudjuk osztani egymással. Mindkét oldalról a szülők is ellátnak jó tanácsokkal, bár a közel harminc éve meglévő tapasztalatok mellett fontosak a friss információk is. Például sok javaslatot kapok a kelengyével kapcsolatban: kinek mi vált be és mi bizonyult fölöslegesnek. A munkát már a korlátozások előtt, január utolsó hetében abbahagytam, mert egy bölcsődében dolgozom, ahol nagyobb a kockázat a betegségekre, a párom viszont folyamatosan dolgozott. A családom még most is félt, sokszor keresnek, érdeklődnek, viszont én a baba miatt is próbálom nyugodtan kezelni a helyzetet. Még bízom benne, hogy esetleg tudok a Semmelweisben szülni a saját orvosomnál, akit már felfogadtam.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás, óceán, égbolt, túra/szabadtéri, víz és természet

 

Születés című rovatunkban ismét nőkkel készült beszélgetéseket közlünk szerda esténként. Ezúttal a várandósság és a szülés témakörével foglalkozunk. Ha követtek minket megtudhatjátok milyen a kórházi és az otthonszülés, hogy zajlik a terhesgondozás a járvány idején, vagy azt, hogyan készítik fel a szülők gyermeküket a kistestvér érkezésére. Nagyon örülnénk, ha hozzászólások formájában megosztanátok velünk véleményeteket, saját tapasztalataitokat a témával kapcsolatban.

SZÜLETÉS
🔴 Rónai Györgyi beszélgetése Líviával

Lívia óvónő, egy négyéves kisfiú és egy kétéves kislány anyukája. Harmadik gyermeküket május 23-ra várják, aki a tervek szerint otthonukban fog a világra jönni.

🔴 Mesélj nekünk a korábbi szüléseidről!
Már az első alkalommal otthonszülést terveztünk, ami nem jött össze, ezért felkerestem Magyarország akkori egyetlen szülőotthonát Hódmezővásárhelyen. Oda utaztam Miskolcról, de mivel sokat hánytam és kimerültem, ezért végül mégiscsak be kellett menni a kórházba. A második szülés itthon, háborítatlanul, gyorsan, fájdalommentesen zajlott. Csodálatos élmény volt, most is ilyet szeretnénk.

🔴 Miért választottad az otthonszülést?
Az első várandósságom alatt még bele se gondoltam, hogy mi lesz. Akkor ismerkedtem meg a Holdam Egyesülettel, ahol szembe jött velem az otthonszülés. Elkezdtem kutakodni, a férjemmel elmentünk szülésfelkészítőre egy dúlához, és akkor minden átértékelődött bennem. Egyébként is a természetesség híve vagyok, törekszem arra, hogy minél kevesebb mű dologgal találkozzunk (környezetbarát háztartási szerek, komposztálás, szelektív hulladékgyűjtés, kertészkedés, sminkek hiánya).

🔴 A családod és a környezetedben élők hogy viszonyultak ahhoz, hogy nem a kórházban szülést választottad?
Hosszú út volt mire elfogadták. Az első alkalommal titokban tartottam, mert nem akartam magamnak felesleges feszültséget okozni, de rájöttem, hogy ez a megoldás sem jó, ezért a második szülésnél magabiztosabb voltam és így tálaltam a dolgot a családnak is. Azóta már édesanyám is dicsekszik velem, a férfiak viszont (apa, apósom) nehezebben értik meg.

🔴 Miben különböztek a szüléseid? Leírnád a két folyamatot?
Az első szülésnél az otthonban húsz órán át vajúdtam. Jó volt, hogy azt tehettem, amit akartam, de azért voltak bennem félelmek az ismeretlen miatt, nem adtam át magam a folyamatnak. A szülésznővel sem volt igazán kapcsolatom, így nehezebben nyíltam. Végül vákuumos szülés lett, pedig én éreztem még magamban erőt, de türelmetlenek voltak velem. Csalódás és rossz élmény volt. Hosszú ideig hibáztattam magam, vissza-visszatért, hogy mit kellett volna másként csinálni. Fel kellett dolgoznom az élményt, de a második várandósság segített ebben.
Ehhez képest az otthon szülésem előtt a dúláim többször eljöttek hozzám, beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz, szinte barátnők lettünk. Előttük jobban meg tudtam nyílni, mert ők támogattak, kísértek a folyamatban, de közben azt tehettem, ami jól esik.
Este épp lefektettük a kisfiunkat, nyugalom volt és amikor beindultak a dolgok szóltam a dúláimnak, akik jöttek és szépen belesimultak a helyzetbe, átvették az én ritmusomat. Zuhanyozgattam, egy gyökércsakra hangtál segítségével a lenti zónákat erősítettük, fittball labdán vajúdtam, az elején még a férjemmel. Szerencsére ez neki nem okoz gondot, hisz van egy egészségügyi végzettsége is. Egyébként is fontos számomra, hogy ő támogasson, enélkül nem vágnék bele.
Három óra alatt történt az egész. Követtem a testem, átengedtem az érzéseket, éreztem ahogy egyre lejjebb megy a fejecskéje. Az összehúzódásokat nem fájdalomként éltem meg, mert az elmémben ezt olyan szintre tudtam vinni, hogy szinte átsuhant rajtam. Elöntött a forróság, hánytam egyet és három tolófájással meg is érkezett. Egyébként álló helyzetben szültem, mert úgy esett jól. A dúlák és a férjem forróvizes borogatással, illóolajjal és masszázzsal enyhítették a fájdalmamat. Folyamatosan kaptam vizet, illetve amit kértem. Végszóra érkeztek meg a bábák és a kisfiam is felébredt üdvözölni a tesót.

🔴 Mi történik miután megszületik a baba?
Meghagyják a háborítatlanságot: a köldökzsinór jó ideig nem volt elvágva, a mellkasomon feküdt a gyermekem, elkezdett szopizni, és csak amikor ez lezajlott, akkor vitte el a bába megmérni, reflexeket nézni, persze közben is folyamatosan figyelemmel kísérte. Ezt követően 24 órán belül egy neonatológusnak ki kellett házhoz jönni megvizsgálni az újszülöttet, a harmadik nap pedig a bába levette a sarokvért, és engem is megvizsgált, illetve a gyermekorvos is házhoz jött. Tehát egyáltalán nem szükséges a kórházzal érintkezi. Nekem ez biztonságot nyújt, mert itthon a saját családunk megszokott baktériumai vannak, és a kórházi szülésnél nekem az jelentette a legnagyobb félelmet és frusztrációt, hogy bekorlátoznak. Persze azok számára nem ajánlanám, akinek az egészségi állapota ezt nem teszi lehetővé.

🔴 A járvány befolyással volt az életetekre? Hogy élted meg ebben a helyzetben a várandósságodat?
Volt két olyan pont, amikor „ráparáztam”, mert túl sokat olvastam ezzel kapcsolatban, de aztán helyre tettem magamban a dolgokat. Azóta kerülöm a híreket. Félelem már nincs bennem, sőt még pozitívan is érintett a helyzet, mert a férjem itthonról dolgozik és be tud segíteni a gyerekek körül.
A szülés egy nagy feladat ezért elmében is ott kell lenni. Úgy készülök rá, hogy leírtam a szülésem történetét, amit többször átfutok, illetve cikkeket, könyveket olvasok, videót nézek az otthonszülésről. Vizualizálom a folyamatokat lefekvéskor. Eléggé önfeláldozó anya vagyok, pl. a második gyermekemnél tandem szoptattam egy ideig. Harmadjára már kezdek lelazulni, több teret hagyok magamnak, mert ha teljesen odaadom a testem-lelkem akkor nem lesz miből adnom.
A terhesgondozás annyiban volt más, hogy egy ultrahang kimaradt, a védőnővel csak az ablakon keresztül beszéltünk, az otthonszüléses papírokat is csak így írta alá, illetve a labort magán úton intéztem. Most kezd visszaállni az élet, tegnap már 4D-s ultrahangon is voltam.

🔴 Mit gondolsz miért tartanak sokan az otthonszüléstől?
A társadalom és a média is erre kódolja az embereket. Úgy van lefestve, hogy a szülés egy fájdalmas dolog, gyorsan túl kell lenni rajta. Az az általános kép, hogy egy nő fekszik az ágyon és izzadtan ordít, lóg a tű a kezéből. Régebben talán a várandósság is egészségesebb volt.
Örülnék, ha más anyák is ilyen szülésélményekkel gazdagodnának, és majd a gyerekeiket is úgy nevelnék, hogy nem kell a szüléstől félni, mert a fájdalmat másképp is meg lehet élni. Persze nem kell mindenkinek ezt az utat választani, mert ott a legjobb, ahol biztonságban érezzük magunkat.

A képen a következők lehetnek: 1 személy, állás, túra/szabadtéri és természet

SZÜLETÉS
🔴 Rónai Györgyi beszélgetése Dorottyával

Dorottya egy 3,5 éves kisfiú anyukája és jelenleg 29 hetes terhes, tehát a kistestvér érkezését júliusra várják. Egy mezőkövesdi rehabilitációs intézetben gyógytornász, de a vírushelyzetre való tekintettel most nem jár dolgozni. Zenész férje szintén otthon van a családdal és innen folytatja délutánonként a zeneoktatást online formában. Ez idő alatt a gyermek lefoglalása kreatív feladatnak bizonyul, viszont szerencsére a szomszédok még türelmesek…

🔴 Milyen megélni a várandósságot egy ilyen zavaros helyzetben?
Egy kicsit tartottam attól, hogy az ellátások hogyan lesznek megszervezve, de azt kell mondjam pozitív tapasztalataim vannak, mert az egészségügyben lévő káosz ellenére a terhesellátás jól működik. A korházegyesítés miatt a Semmelweis helyett a Megyeibe kellett mennem, ahol elkülönítik a két kórház kismamáit. Az elején egy kicsit nehéz volt megtalálni, hogy a szülészeten melyik részleget jelölték ki számunkra. A biztonsági őr figyelmeztet mikor belépünk, hogy fertőtlenítsük a kezünket. A vérvizsgálatok az SZTK-ban zökkenőmentesen zajlanak a szükséges óvintézkedések mellett. Az ultrahang is zavartalanul működik, adva van a fertőtlenítés lehetősége, de azért a kezelő orvos felajánlotta, hogy mehetek magánrendelésre is. A vizsgálat előtt fel szoktam hívni a fogadott orvosomat, így nem kell sokat várakoznom a folyosón. Legutóbb még nem volt lázmérés, de úgy tudom, hogy azóta már az is van. Az NST-re 6-8 anyuka szokott várakozni egy helyen, de a legtöbben viselnek maszkot.
A védőnőm nagyon aktív, továbbra is tartja a gondozásokat online formában és a karantén alatt kétszer személyesen is voltam nála. Úgy tudom, hogy a szülészeteken jelenleg elég nagy a forgalom. Több ismerősöm is szült az elmúlt hetekben, úgyhogy mindenkitől kapom az információkat: például a császáros anyukák már három nap múlva hazamehetnek, természetes és komplikáció mentes szülést követően pedig két nap után. Számomra fontos, hogy fel tudok készülni a személyes beszámolókon és a szülészeti csoport online fórumán keresztül.

🔴 A család nem félti?
Inkább kérdezősködnek, hogy zajlanak a dolgok. Mivel magam is az egészségügyben dolgozom, én sem éltem meg annyira tragikusan a helyzetet. Igazából még szívesen dolgoznék, ahogy az első terhességem alatt, mert hiányzik a munka, de a tömegközlekedéstől tartok a fertőzésveszély miatt.
A családunknak az volt a furcsa, hogy több minőségi időt tudunk együtt tölteni. Én mindig találok itthon elfoglaltságot, de a kisfiam eléggé társasági lény és nagyon hiányzik neki az óvoda, a játszótér. Bízom benne, hogy nem csak szeptemberben fog ismét óvodába menni, mert szerintem az egy nagy törés lenne a gyerekeknek is.

🔴 Mesélne az első szülés élményeiről?
Pozitív élmény volt, annak ellenére, hogy császármetszéssel történt, amire egyébként én tudatosan készültem. Zökkenőmentes várandósság volt, végig dolgoztam. Én is nagy baba voltam, így számítottam rá, hogy a gyermek is az lesz. A 36. hétig farfekvéses volt és akkor megfordult, de a 38. heti vizsgálaton már egyértelműen látszott, hogy nagy a baba fejátmérője ahhoz, hogy beékelődjön. A 40. hetet megvárták és végül 4900 gr-mal és 58 cm-rel született meg császármetszéssel. Én nem éltem meg olyan nagynak a pocakomat, bár sokan a csodájára jártak. A szülés után gyorsan regenerálódtam, a harmadik hét után már szinte nem is éreztem semmit. Ebben azt gondolom sokat segített a mozgás, hisz a szülés után hat órával már lábra állítottak. Nekem is érdekem volt, hogy mozogjak, mivel a második emeleten lakunk és nincs lift az épületben, úgyhogy én már a kórházban lépcsőztem kicsit, hogy szoktassam magam
Most még nem esett arról szó doktor úrral, hogy milyen módon szülök, de a 4D-s ultrahangon voltunk a 25. héten és összehasonlítva az előző terhességemmel már most nagyobbnak mutatkozott a baba, így valószínűbb, hogy ismét császár lesz. Most is pozitívan nézek a szülés elé, mert semmi kellemetlenségem nincs. Sokat tornázok, az elején még futottam is, de azt gondolom, hogy közel a 30. héthez nem ez a megfelelő sportolási forma. Igyekszem aktívan tölteni ezt az időszakot, mert hiányzik a mindennapi rutin. A férjem azért szokott figyelmeztetni, hogy pihenjek is kicsit.

🔴 Hogy áll a kistestvér érkezéséhez a gyermekük?
Eleinte nem igazén értette mi lehet a pocakomban. Azt mondta, hogy valami autó, mert éppen most azok foglalkoztatják. A babakocsit látva mondja, hogy majd ő fogja tologatni és meséli, hogy mit fog vele csinálni. Az sokat segít, hogy szereti a gyerekeket, és hogy az óvodás társai közül most 4-5 gyereknek is születik kistesója. Azt is észrevettem, hogy sokkal bújósabb lett, mert valószínűleg érzi, hogy már nem egyedül lesz. Hajlamos elfelejteni a pocakomat és nagy lendülettel jön felém, ilyenkor figyelmeztetni kell, de szerintem várja a kistestvér érkezését.

🔴 Hogy készítették fel erre a helyzetre?
Több kisbabával is találkoztunk mostanában, akikre mondta, hogy milyen cukik. Aztán elmondtuk neki, hogy nemsokára neki is lesz tesója. Amikor nőtt a pocakom mondtam, hogy vigyázni kell, mert ott lakik benne a kisbaba. Próbálom felkészíteni, hogy néhány napra „eltűnök” majd, ezért este mikor lefekvéshez készülődünk mindig átbeszéljük, hogy amikor anya megy a kórházba ő otthon marad apával. Az utóbbi két hétben pedig az Anna, Peti, Gergő meséket olvastuk, amiben sorban jönnek a testvérek.

A képen a következők lehetnek: 3 ember
X